Belépés és noviciátus

Amikor Isten hív...
Isten igen különböző módokon hív. Megbízható jel, ha valaki a szívében érzi Isten meghívását, hogy adja magát egyedül Őneki. A hivatás meghívás és nem parancs! Amint a házasság mellett is ketten kell, hogy döntsenek, ugyanúgy a szerzetesi hivatás esetében is szükség van a meghívott személy szabad és nagylelkű válaszára.

Hová hív Isten?
Sokan döntenek úgy, hogy követik Isten hívását a Vele való szorosabb közösségre. Ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Isten a kartauzba hívja őket. A kartauzi hivatáshoz szükséges, hogy az ember vágyat érezzen a kizárólag az imádságnak és csendnek szentelt élet iránt, vagy pedig világos, bár gyakran érthetetlen hívást éppen ebbe a Kartauzi Rendbe.

Döntés
Nem kis bátorság kell a kolostorba lépéshez, mely legtöbbször mindennemű előzetes bizonyosság nélkül történik – a hit bizonyosságát leszámítva. Jézus megengedi ezt a bizonytalanságérzetet, mert azt szeretné, hogy számítgatás nélkül, egyedül Őmiatta döntsünk. Egy azonban biztos: még soha senki nem bánta meg, aki Isten iránti szeretetből megtette ezt a lépést.

Alkalmasság
A jelentkezőnek természetesen először is hívő katolikusnak kell lennie, rendezett vallási élettel és legalább alapvető hitbeli ismeretekkel. Ezenkívül testileg és lelkileg egészséges kell, hogy legyen, alkalmas úgy a magányos, mint a közösségi életre, aki kész teljesíteni az állapotával járó összes kötelezettséget és mindazt, amivel elöljárói megbízzák. Az adottságok között, melyekkel a magányos életre vállalkozónak rendelkeznie kell, elsődleges fontosságú a higgadt és józan ítélőképesség. 20 évesnél fiatalabbakat és 45 évesnél idősebbeket csak kivételes esetben fogadunk be. Ezen felül a klastromi szerzetesnek jelentkezők esetében szükség van a papi hivatáshoz elengedhetetlen általános műveltségre, énekhallásra és megfelelő latintudásra, melyre még a noviciátusba lépés előtt kell szert tenni. De a legfontosabb feltétel, hogy jobban szeresse Istent, mint önmagát.

Befogadás
Ha valaki vágyat érez arra, hogy közelebbről megismerkedjen a kartauzi élettel, lehetősége van néhány hétre belekóstolni a testvérek vagy az atyák életébe a cellában, a novíciusmester irányítása alatt. Ha úgy dönt, hogy be akar lépni, a befogadását illetően a magiszter és a perjel határoz. A belépés után néhány nappal megkapja a jelöltek fekete palástját és sapkáját, melyet a közös liturgikus gyakorlatok alkalmával hord. A jelöltidő legalább három hónap és nem több, mint egy év. Azután, ha szándékában kitart, a káptalanon kéri, hogy fogadják be őt „próbaidőre szerzetesi ruhában, mint mindenki legalázatosabb szolgáját”. Ekkor a konvent titkos szavazással határoz a befogadásáról, de a végső döntés a perjel kezében van. A kérés és szavazás megismétlődik a szerzetesi beavatás minden további fokán.

Noviciátus
A noviciátus alatt, mely két évig tart, az újonc fehér szerzetesi tunikát és rövidebb novíciusi kukullát visel, mely fölött a közös gyakorlatokon továbbra is hordja a fekete palástot. Bár az örökfogadalomig megőrzi a saját vagyona fölötti tulajdonjogot, a cellában nincs semmi sajátja, hogy követni tudja a szegény Krisztust. A barátoknak a noviciátus első évének vége felé dönteniük kell a konverzusok és a donátusok életformája között. A páter-novíciusok számára pedig a második évben megkezdődnek a teológiai tanulmányok, melyek a monostoron belül, sajátos körülményeinkhez alkalmazkodva folynak.

Fogadalom
A noviciátus végeztével a szerzetes három évre leteszi a helyhez kötöttség, engedelmesség és erkölcsi megtérés fogadalmát. A klastromi szerzetesek erre az időre még a novíciusmester irányítása alatt maradnak, a barátok pedig egészen az örökfogadalomig. A három év elteltével a szerzetes megújítja fogadalmát további két évre, azután pedig – amennyiben alkalmasnak bizonyul – leteheti az ünnepélyes örökfogadalmat, mely haláláig kötelezi őt. Szabályaink azt mondják, hogy mielőtt valaki fogadalmakkal visszavonhatatlanul elkötelezné magát, „először üljön le és fontolja meg, hogy tényleg örökre oda akarja-e magát adni Istennek” (30,1). Bár a visszavonhatatlan, nyilvános elköteleződés csak hét év próbaidő után történik meg, és a noviciátus két éve alatt az újonc bármikor akadálytalanul eltávozhat, mégis már a belépéskor érvényesek Jézus szavai: „Aki kezét az ekére teszi és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára”. Aki pusztán a kipróbálás szándékával lép be, az éppen a kartauzi élet lényegét nem próbálja ki: önmaga feltétel nélküli odaadását Istennek.