Közösség

Remeték közössége
Rendünk alapító atyái a „keleti fényt” követték, vagyis azoknak a régi szerzeteseknek a nyomdokain jártak, akik egészen a magánynak és lelki szegénységnek szentelték magukat. Ugyanakkor első atyáinknak az a kegyelem is osztályrészül jutott, hogy ebbe a remeteéletbe bevezethették a napi közös liturgiát, valamint – főként vasár- és ünnepnapokon – a testvéri együttlétet. Ez a magány és közösségi élet közti egyensúly tette lehetővé, hogy Rendünk évszázadokon át meg tudta őrizni a remeteélet eszményét.

Vasár- és ünnepnapok
Vasárnap és főünnepeken a közösségi élet nagyobb hangsúlyt kap. A konventmisén a papok koncelebrálhatnak, a terciát, szextát és nónát pedig együtt énekeljük a templomban. A szexta után közösen ebédelünk a refektóriumban; ilyenkor csendben eszünk, miközben valaki hangosan felolvas lelki könyvekből. A nóna után a káptalanban gyűlünk össze, majd az atyák közös rekreáción vesznek részt a vesperásig – hasonlóképpen a testvérek is havonta kétszer, egyébként ezt az időt a cellájukban töltik.

Séta
Hetente egyszer hosszabb sétára megyünk a monostor falain kívül. Ilyenkor kettesével haladunk, váltogatva a párokat, hogy mindenkinek legyen alkalma mindenkivel beszélgetni. A barátok, ha akarnak, havonta egyszer vehetnek részt ilyen sétán. Ezen ill. más elkerülhetetlen alkalmakon kívül (pl. ha orvoshoz kell menni) sohasem hagyjuk el a monostort. Szüleink és rokonaink viszont meglátogathatnak minket évente egyszer két napra, vagy kétszer egy napra.