Liturgia

Közösségi liturgia
Hétköznapokon háromszor gyűlünk össze a templomban: éjjel a matutinumra és laudesre, melyek együttesen két-három óra hosszat tartanak (a konverzusoknak csak a matutinum kötelező; a donátusok számára egyáltalán nem kötelező az éjjeli imádság), reggel közös szentmisére, valamint délután a vesperásra, mely a barátok számára fakultatív. A közösségi liturgiát latin nyelven és mindig énekelve végezzük, hangszerkíséret nélkül. Rendi örökségünknek kezdettől fogva állandó része a gregorián ének, mely a tapasztalat szerint nagyban elősegíti a belső összeszedettséget és a józan lelkületet.
 

Magányos liturgia és személyes imádság
A közösségi imádság folytatódik a magányos imában, mely által Istennek a dicséret minden szót felülmúló benső áldozatát ajánljuk fel. A szerzetes tehát azáltal, hogy igyekszik állandóan az Úrhoz ragaszkodni, önmagában megvalósítja azt, amit az egész liturgia kifejez, és így az egész élete egyetlen liturgiává válik. A napközi kis imaórákat (príma, tercia, szexta, nóna és kompletórium) egyedül végezzük a cellában vagy munka közben. A harang szavára mindenki egy időben imádkozik, és ilyenkor az egész ház egyetlen istendicsőítéssé változik.
 

Szűz Mária zsolozsmája, halotti zsolozsma és csendes mise
Atyáink a napi-zsolozsmán kívül a Boldogságos Szűzanya zsolozsmáját is ránk hagyták, melynek egyes imaóráit általában a napi-zsolozsma megfelelő órái előtt mondjuk. Hetente egyszer a megholtakért is végzünk zsolozsmát. A pap-szerzetesek a konventmise előtt vagy után maguk is miséznek a magánkápolnáikban. Ilyenkor az alázatos remeteélet áldozata Krisztuséval egyesül, az Atyaisten dicsőségére.