Barátok
Két
különböző út
„Elsődleges
célkitűzésünk és törekvésünk: a csendben és magányban megtalálni
Istent” (Szabályzat 12,1). Efelé az egyetlen cél felé a kartauziak
két különböző életformában törekszenek: mint klastromi szerzetesek
(atyák) vagy mint laikus szerzetesek (barátok).
A
barátok magánya
„A laikus barátok a magányos élet sajátos formáját őrzik;
munkájukkal ellátják a ház szükségleteit, melyek különösképpen rájuk
vannak bízva. Az ő segítségüknek köszönhető, hogy a klastromi
szerzetesek szabadabban szentelhetik magukat a cella csendjének”
(Szabályzat 11,5). A barátok több időt töltenek fizikai munkával,
mint a klastromi szerzetesek, de nem többet napi hét óránál, és a
munkájuk úgy van beosztva, hogy, amennyire lehet, ki-ki egyedül,
csendben dolgozhasson. „A lelki összeszedettség munka közben a
barátot a szemlélődéshez vezeti... A barát élete elsősorban arra
irányul, hogy Krisztussal egyesülve megmaradjon az ő szeretetében.
Mind a cella magányában tehát, mind munkái közben hivatása
kegyelmének segítségével teljes szívvel igyekezzen szüntelenül
elméjében tartani Istent” (Szabályzat 15,10.18). A barátok a
monostor számukra fenntartott részében élnek, kétszobás cellákban. A
napirendet illetően lásd Napirend.
Étkezés és böjt
Az étel ízletes és bőséges. A szerzetesek húst – halfélén kívül –
sohasem esznek. Hetente egyszer azok a barátok, akik akarnak,
„absztinenciát” tartanak, azaz csak kenyeret és vizet vesznek
magukhoz. Ádventben és Nagyböjtben naponta csak egyszer étkeznek, és
a tejtermékektől is tartózkodnak. Azokon a napokon, amikor
megerőltetőbb fizikai munkát végeznek, reggelizhetnek is. A több
fizikai munka miatt a barátok böjti szabályai enyhébbek, mint az
atyáké. A novíciusok fokozatosan szoknak hozzá a böjthöz, a
novíciusmester irányítása alatt.
Donátusok
Az első barátokhoz – az ún. „konverzusokhoz” – idővel a barátok egy
másik fajtája csatlakozott, – őket „donátusoknak” nevezzük –, akik
fogadalom nélkül, kölcsönös megállapodás alapján adják oda magukat a
Rendnek, Krisztus szeretetéért. Mivel szerzetesi életet élnek, őket
is szerzeteseknek nevezzük. A háznak nagy segítségére vannak, mivel
gyakran olyan feladatokat látnak el, melyek a konverzusokat
akadályoznák rendi kötelezettségeik teljesítésében.