Cél

A Kartauzi Rendet „Isten dicsőségének dicséretére” alapították, ami abban áll, hogy Isten „bensőséges szeretetben egyesít minket Önmagával”, hogy ezáltal bő termést hozzunk. Minden keresztény élet célja ez; a mi Rendünk sajátossága, hogy nekünk nincs semmiféle másodlagos célunk. Az egész kartauzi életberendezkedés azt az egy célt szolgálja, hogy a tagok képesek legyenek „buzgóbban keresni, hamarabb megtalálni és tökéletesebben birtokolni Istent magát”, és így eljutni a „szeretet tökéletességére” (Szabályzat 1,4). Ezért lemondunk mindenről, ami nem segít ehhez az egyedül szükségeshez.

Magány

Jézus mondja: „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” Ő isteni élete által bennünk lakik, és kegyelmével Önmagába alakít minket. A magány, amelyre mi, kartauziak különösképpen hivatva vagyunk, ideális feltételeket biztosít ehhez az intim egyesüléshez. „A magányban ugyanis nagy titok megy végbe: Krisztus és az egyház misztériuma, melynek kiemelkedő példáját a Boldogságos Szűz Máriában találjuk. Ez a titok teljes egészében ott rejlik minden hívő lélekben, a magány hatására pedig mélyebben feltárul” (Szabályzat 2,1).

Klauzúra és helyhezkötöttség

A korlátozott élettér (klauzúra) választásával a belső imához hozzátársítjuk a testet is, hogy így adja meg az imádság Istennek a teljes tiszteletet mindannak a részéről, amihez joga van. Az egy helyen való kitartás (lat. ‘stabilitas loci’) pedig a monasztikus tapasztalat szerint elengedhetetlen feltétele, hogy gondolatainkat és érzelmeinket képesek legyünk Istenben megállapítani.

A világtól való elvonultság

„Mivel intézményünk teljes egészében a szemlélődésre irányul, szentül őriznünk kell a világtól való elvonultságunkat. Ezért fel vagyunk mentve mindennemű lelkipásztori feladat alól – bármilyen sürgető szükség legyen is a tevékeny apostolkodásra –, hogy be tudjuk tölteni saját feladatunkat Krisztus Titokzatos Testében” (Szabályzat 3,9).

Imádság

A kartauziaknak nincs egységes receptjük az imaéletre. A remetehivatás meglehetős szabadságot és spontaneitást hoz magával az Istennel való baráti viszony terén. A liturgikus és egyéb kötelező imádságok mellet a szerzetes szabadon meríthet a katolikus lelkiség gazdag kincstárából bármit, ami elősegíti Istennel való meghitt kapcsolatát. Egyébként a szemlélődő életben nem annyira az a fontos, amit mi teszünk, hanem amit Isten tesz bennünk. Ezért a szerzetes „csendben füleljen szívére, s így engedje, hogy Isten beléphessen annak minden ajtaján és ösvényén” (Szabályzat 4,2).

Engedelmesség

Isten keresésében a legfőbb akadály kétségkívül a saját akaratunk, a saját „énünk”. Ezt az engedelmesség segítségével igyekszünk feláldozni, amely – ha tökéletes – kiterjed még a saját megítélés feladására is. Aki ilyen gyökeresen kiüresedik önmagától, az képes egy gyermek egyszerűségével és ráhagyatkozásával megnyílni a Szentlélek tevékenységének és azonosulni Isten Fiával, aki azért jött, hogy teljesítse Atyja akaratát; egyúttal megmenekül az önmaga felőli rendetlen gondoktól és az ezekből fakadó nyugtalanságtól és szomorúságtól.

Hit

Életünk a hit sötétjében és világosságában zajlik. A magányban behatolunk az egyháztól kapott hitünk mélységeibe. A sötétség, melyben elindulunk a hit útján, idővel a hit világosságává változik, feltéve, ha megnyílunk a Jézussal való személyes találkozásra és engedjük, hogy Ő és evangéliuma egészen átjárjon bennünket. Nem látjuk ugyan, amit hiszünk, mégis a hit tartalma annyira jelenvalóvá válik számunkra, hogy élni tudunk belőle. Azáltal, hogy lemondunk mindenről, ami nincs összhangban a hittel, megismerjük a mélységét és ragyogását annak, ami a szívünkben él.

Öröm

„Hogy a magány és a puszta csendje mi hasznot és isteni örömet hoz az azt kedvelőknek, azt csak azok tudják, akik megtapasztalták. Itt az erős emberek kedvükre visszavonulhatnak és elidőzhetnek magukban, amennyit csak akarnak, szenvedélyesen művelhetik az erények csíráit, és boldogan táplálkozhatnak a paradicsom gyümölcseivel. Itt megszerzik azt a szemet, melynek derűs pillantása megsebzi a Jegyest szerelemmel, melynek tisztasága megpillantja Istent. Itt tevékeny tétlenséget űznek, és nyugalmas tevékenységben pihennek meg. Itt a küzdelem fáradságáért az áhított jutalommal fizet Isten az ő atlétáinak: a békével, melyet a világ nem ismer, és a Szentlélekben való örömmel” (Szent Brúnó, a Kartauzi Rend alapítója).
Cím:
Kartuzija Pleterje
Drča 1
8310 Šentjernej
Szlovénia
Fax: +386 (0)7 30 81 219
E-mail:


A Nagy Kartauz honlapja:
www.chartreux.org